Téged is mérgező szülők neveltek?

Kik a mérgező szülők? Azok, akik személyiségromboló hatással vannak a gyermekeikre. Sok negatív dolgot mondanak nekik, nem hagyják őket érvényesülni, túl sok felelősséget hárítanak rájuk, vagy éppen teljes ellenőrzés alatt próbálják tartani a gyermeküket még akkor is, ha azok már felnőttek.

Az úgynevezett mérgező szülők sokat kritizálnak, de keveset dicsérnek. Viselkedésükkel vagy szavaikkal bántanak. A fizikai bántalmazás sem ritka náluk.

Bántalmazott, elnyomott gyermekekből gyakran válnak mérgező szülők.

A mérgező szülők gyakran észrevétlenül rombolják a gyermekük életét. Azok sokszor csak felnőtt korukban jönnek rá, hogy manipulálták, félrevezették vagy éppen súlyosan bántalmazták őket. Íme 16 jel, amelyből felismerheted, hogy téged is mérgező típusú szülők neveltek-e. A felismerés a gyógyulás és a továbblépés első szintje.

1. 1. Negatív és elégedetlen

A mérgező szülő gyakran egy képzeletbeli, tökéletes/ideális eszményképhez szeretné hasonlítani a gyermekét. Mivel tökéletes ember nincsen, mindig akad valami, amiért hibáztatni lehet.

Van, aki bármilyen negatív esemény történik a családban, képes azt mondani a gyereknek, hogy az is miatta van, az is az ő hibája. A mérgező szülők által nevelt gyermekek gyakran éreznek bűntudatot, lelkiismeretfurdalást akár ok nélkül is. Az sem ritka, ha a gyereke más gyermekeken, a kistestvéreiken, játszótársaikon vagy a játékaikon vezetik le a feszültséget.

2. 2. Lekicsinylő, becsmérlő megjegyzéseket tesz a gyerekre annak jelenlétében is

“Hogy tartod már megint magad?” “Hogy nézel ki?” “Úgysem megy már férjhez.” “Akkorákat lépsz, mint egy elefánt.” A gyermek külsejét, szellemi teljesítményét, személyiségjegyeit és tetteit is bírálják.

3. 3. Az elsőszülöttre vagy a nagyobb gyermekekre terheli a kistestvére gondozásával járó terhek egy részét

Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy a kicsik körüli teendőket a gyermekeikre sózzák. Hanem például arra, hogy felelőssé teszik a nagyokat a kisebbekért: nekik kell vigyázni rájuk, az ő felelősségük, mi történik a kistesóval. Sok családban az elsőszülött gyermekből csinálnak aggodalmas mini felnőttet, koravén gyereket.

4. 4. Érzelmileg zsarolják a gyermekeiket

A repertoár igen széles lehet. Például sírással csikar ki valamit a gyermekből az édesanyja, vagy ágynak esik, ám semmilyen betegségben nem szenved. Megjegyzéseket tesz, hogy ő bezzeg mennyi mindent megtett érte, mennyi áldozatot hozott.

5. 5. Felemlegeti, mekkora teher volt számára a gyermekvállalás

Milyen nehéz volt a szülés, mennyire nehéz volt a gyerekét felnevelni, mennyi gondja volt vele, esetleg azt állítja, hogy sok szomorúságot okozott neki kisgyermekként.

6. 6. A mérgező szülő gyakran játssza azt, hogy levegőnek nézi a gyermekét,

nem szól hozzá, duzzog a jelenlétében.

7. 7. Azt sugallja, hogy a gyermekének rosszul kellene éreznie magát

“Minden rendben van, kisfiam? De tényleg? “Nincs semmi baj?” “Tényleg nincsen semmi, vagy csak úgy mondod?” “Nem történt veletek semmi mostanában?”

8. 8. Nem hagyja, hogy a gyermekének magánélete legyen

Totális kontrollt akar a másik felett. Ez a fajta szülő nem tartja bűnnek, ha kutat a gyermeke holmija közt, ha elolvassa a naplóját, a leveleit, megnézi, kivel telefonált, milyen sms-eket írt stb. Egyáltalán nem érzékeli, hogy ez mennyire romboló hatású.

Felülbírálja a gyermeke döntéseit a pályaválasztástól kezdve a párválasztásig. A mérgező szülőkre az is jellemző, hogy nekik senki nem elég jó a lánya/fia számára. Van, aki eltiltja a gyermekét a párjától (amíg teheti), van, aki addig tesz megjegyzéseket a másik fiúra vagy lányra, amíg a gyermeke végül szakít.

9. 9. A mérgező szülő szívesen csűri-csavarja úgy a dolgokat, hogy végül az legyen, amit ő akar

Még gyermekkorban kezdődik azzal, hogy a gyerek azt egye, amit ő akar, olyan ruhát vegyen fel, amilyet a szülő akar, olyan holmikkal vegye körül magát, amilyeneket a szülő választ a számára. Felnőttkorban a folytatás például abba torkollik, hogy a “gyermek” ne menjen külföldre dolgozni, ne boldoguljon önállóan, ne költözzön másik városba. Úgy ossza be az erejét és idejét, ahogyan a szülőnek megfelelő.

10. 10. Gyakran szenvedélybeteg szülők

Alkoholisták, valamilyen játékszenvedélynek hódolnak, esetleg gyógyszerfüggők, betegesen hipochonderek vagy drogfüggők.

11. 11. A mérgező szülő esetleg nem áll ki a gyermekéért,

nem védelmezi, nem érzékelteti vele, hogy nála biztonságban van.

12. 12. Nem riad vissza veréstől, fizikai bántalmazástól

Vagy a saját feszültségét vezeti le a gyermekein, vagy meg van róla győződve, hogy a verés a helyes nevelés eszköze. Nincsen tudatában, vagy nem is akar tudatában lenni annak, hogy ez bántalmazás. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy 5-6 éves koráig a gyermek gyakran azt sem tudja, mit csinál, nem képes felmérni a tette következményeit, így az erőszakos büntetés hatástalan.

A fizikai bántalmazás legsúlyosabb formája a családon belüli szexuális erőszak (incestus – vérfertőzés), a fogdosástól a tényleges nemi érintkezésig.

13. 13. Extrém esetben öngyilkossággal fenyegetőzik

Ezzel a gyermek lelkiismeretfurdalását, bűntudatát növeli, és azt a hamis érzetet kelti a gyermekben, hogy nagyot hibázott, egyedül ő tehet erről.

14. 14. Arra kényszerítenek, hogy rájuk figyelj,

az ő igényeikre légy tekintettel. Visszaélnek a szülők iránt tanúsított tisztelettel.

15. 15. Félelmet sugároznak

A gyermeküknek néha akkor is görcsbe rándul a gyomra, ha csak beszélnie kell a szüleivel, például azért, mert gyakran letorkollják.

16. 16. Nem engedik, hogy a negatív érzelmeiket kifejezzék a gyermekeik

“Olyan idegbeteg vagy, mint apád!” “Olyan hisztis vagy, mint anyád!” “Olyan faksznis vagy, mint nagyanyád!” “Azonnal fejezd be a bőgést!” “Uralkodj magadon!”

A toxikus szülőkről Susan Forward írt először 1989-es könyvében (magyar fordításban 2000-ben jelent meg a Háttér Kiadó Kft. gondozásában Mérgező szülők címmel.)

A szerző a következő, gyermekük felnőttkorában is hatalmat gyakorló mérgező szülőtípusokat különbözteti meg egymástól: az istenszerű szülők, az alkalmatlan szülők, az irányító szülők, az alkoholisták, a verbális bántalmazók (szavakkal verők) és a testi- és a szexuális erőszaktevők.

A könyvben azt is leírja Susan Forward, hogy ettől a terhes örökségtől megszabadulhatunk. Bemutat olyan technikákat, amelyekkel felülírhatók a régi sérelmek, és amelyekkel sikerülhet elkerülni az áldozatoknak azt, hogy az otthoni minta hatására ők is mérgező szülőkké váljanak.

A legfontosabb, hogy felismerjük, NEM MI VAGYUNK A FELELŐSEK gyerekkorunk fájdalmaiért. Nem hibáztathatjuk magunkat, nem élhetünk önvádban, nem szenvedhetünk a szégyentől és az öngyűlölettől. Nem büntethetjük magunkat. Meg kell tanulnunk kiállni magunkért. És ezt nem szabad összetéveszteni az önzéssel! Vissza kell nyernünk érzelmi függetlenségünket, úgy kell családunk részévé válni, hogy közben megőrizzük önálló egyéniségünket.

A szüleink érzéseiért NEM MI VAGYUNK A FELELŐSEK. Hatással vagyunk mindenki érzéseire, akihez kötődünk érzelmileg. De hatással lenni nem ugyanaz, mint felelősnek lenni azért, hogy rendbe hozzuk mások érzéseit. A szüleink a felelősek azért, hogy megtalálják a módját, miként érezzék magukat jobban, ha valami sérelem éri őket. Ha például az életünket meghatározó döntéseink meghozatalakor az befolyásol bennünket, hogyan érzik majd tőlük magukat a szüleink, azzal megfosztjuk magunkat a szabad választástól. Ha az ő érzéseik mindig fontosabbak, akkor ők irányítják az életünket.

Hogyan lehet a mérgező szülők hatását ellensúlyozni?

Több módszer is rendelkezésre áll. Az egyik, ha már minden próbálkozás kudarcot vallott: kerülni őket, amennyire csak lehet. Minél kevesebb közös programot szervezni. Súlyos esetben a családi ünnepeket is ignorálni lehet.

“Érdekes és rendkívül hatásos módszer: ha az érzések kijelentései után a mert szót írjuk, és a mondatot a hiedelmek egyikével folytatjuk, megértjük a kettő közti összefüggésből agresszív vagy meghátráló viselkedésünket. Az érzelmi függetlenség azt jelenti, úgy vagyunk a család részei, hogy közben megőrizzük önálló egyéniségünket. Susan az impulzív reakciók helyett az átgondolt válaszadásra helyezi a hangsúlyt, például: “Meglep, hogy így látod. Sajnálom, hogy felzaklat. Természetesen jogod van a véleményedhez”.

Érdemes különböző terápiás módszereket is igénybe venni. A rossz beidegződések, negatív minták leküzdésében a kineziológia is hatalmas segítséget nyújt. Én is szeretettel várlak kineziológiai konzultációmon, örömmel mutatok utat traumáid feldolgozásához.

Bodnár Edit
0630-619-8677

A cikk eredeti forrása: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/16-jel-ami-arra-utal-hogy-teged-is-mergezo-szulok-neveltek/