Kisfiamnak nagy nehézségei voltak az iskolakezdésnél a beilleszkedéssel. Alapvetően mindig problémát jelentettek neki az új, a megszokottól eltérő helyzetek, helyek, személyek. Sose szerette a változásokat, de ez néha a mi szemünkben egészen apró dolgokra is igaz volt. Régóta érlelődött a gondolat és mások is javasolták, hogy próbáljuk meg a kineziológiát, hátha segít. Fantasztikus élmény volt az ott töltött idő, a közvetlen utána és a következő napokban, hetekben megnyilvánuló változások.

Kisfiammal egy "beszélgetésre" indultunk, amiben közösen megegyeztünk. Nála sokszor ez is kritikus, hogy hogyan indul egy program. Az ottlétünk alatt nagyon együttműködő, érdeklődő és aktív volt. Eljövetelünk után azt mondta: "Ez nagyon jó volt Anya! Köszönöm, hogy elhoztál." A pozitív változásokat pedig szinte aznaptól éreztük már, de a legnagyobb meglepetés a 2 nappal később következő hétvégi program volt, amikor is talán életében először fordult elő, hogy egy teljesen idegen helyre, idegen családhoz megérkezve nem rajtam lógott, követelve, hogy azonnal menjünk haza, hanem testvéreit megelőzve elsőként ment bemutatkozni és vett részt aktívan és jó kedvűen az egész napos közös programban.

A változások azóta is fennállnak, óriási könnyebbséget jelent a régi állapotokhoz képest. Nemcsak ő, hanem ettől mindenki jobban érzi magát körülötte.

Kriszta,