Kislányom idén kezdte az iskolát. Eleinte érdeklődéssel és boldogsággal indult az iskolába, kb. 1 hónap elteltével kezdődtek a problémák. Egyre nehezebben indultunk iskolába, szinte minden reggel hányt, lefogyott, ekcémás kiütései voltak (bőrgyőgyász nem talált rá más magyarázatot, csak stressz okozta). Az iskolában panaszkodott a tanító néni, hogy a hisztirohamok szinte mindennaposak és kezelhetetlenek. Kérdeztem lányomat, mi a baj? A válasz mindíg az volt, hogy szereti a tanárokat is és az iskolát is. A helyzet nem javult közel fél év után sem. Végül eljutottunk Edithez. Edit feltárta és feloldotta az iskolával kapcsolatos stresszt, és lányom is megnyílt, sok olyan eseményt elmondott, amit addig nem. Az oldás utáni 3. napon már egyáltalán nem hányt, és nem is volt hisztirohama (a tanárok sem értették mi történt hirtelen), a kiütései is kezdtek elmúlni, és lassacskán elindult az a folyamat, amiben helyén tudta kezelni a tanárokkal kapcsolatos érzelmeit. Néhány héttel később, már elmondta, hogy az egyik tanárától fél és lányomat érzékenyen érintette a nevelési módszere. Fontosnak találom, hogy Edit az én szememet is felnyitotta, így tudtuk meghozni a döntést félévkor az iskolaváltásról, ami a mi esetünkben a legjobb megoldásnak tűnt és azóta be is bizonyosodott, hogy helyes volt. Köszönjük.

Adrienn,